A kereszténydemokratáknak, úgy tűnik, tetszik a regényem… Ez kicsit kizökkentett, de azért örülök neki. Az alábbi reflexió szövetségük oldalán, a Magyar-Hon-Lapon jelent meg:
Tejmozi, kizökkenések mellé
Szép, kellemes, külsejében karcsú, tartalmában velünk-bennünk maradó könyv Balla D. Károlyé. Igaz, csak egy kicsit tartós; időkkel később már csak arra fogunk emlékezni, a címlapra pillantva, hogy jó volt olvasni, kellemes perceket szerzett. Lekötött, amikor valahol épp kizökkentünk az időből. Kérem, hogy senki ne értse félre a mondatokat: nem azt rovom itt fel, valamiféle értelmiségi felsőbbrendűséggel, hogy igazából nem egy maradandó könyv; nota bene: kár az időért. Átsuhanó gondolatkísérletként sem állítanék ilyesmit: ez a könyv, erős érzelmi kihívásai mellett, kellemes feladat volt az író számára; mert valami nagyon kemény, nagyon őszinte érzést magabiztos irodalmi eszközökkel megfogalmazni legalább annyira kellemes, mint nehéz feladat.
És ugyanilyen órák várnak az olvasóra; elfogadni egy meghívást valaki más személyes életébe, múltjába, gyerekkora történeteibe, az eszmélés évtizedeibe, ott lenni azokban, és mégis kívül, mintha tejüvegen át néznénk a szomszéd életébe, odaszorított szemekkel arra az üvegre, semmit sem látva, és mégis, mindent pontosan megfigyelve, érzékelve, értve, sőt, olykor valami azonosság-élmény is felbukkan, mint látomás. Mi is így, ha nem is így, érezzük egy-egy szituációban, dialógusban; épp így, noha egészen másképp.
Balla D. Károly sokadik könyve ez, jó látni, hogy egyre mívesebb, egyre nagyobb feladatokat keres; jó látni ezt, már csak kortárs irodalmunk amúgy egyre nehezebb helyzete miatt. Mert fáradnak íróink, egyre kevesebben írják meg, mert reménytelen küzdelem ez a kor mecenatúrájával, azokat a kisebb Krúdy, Kosztolányi, Ottlik, s hadd ne soroljam, regényeket, novellákat, amelyekre épp így nem emlékszünk, később, a főművek mellett, csak azt tudjuk, hogy érdemes a teljes életművet a polcra tenni. Mert az elsuhanó teljesítmények is maradandóak; majd egyszer, később, a kezünkbe vesszük, és ki tudja: már nem csak a könyvre fogunk újra emlékezni, de azért szeretve olvasni megint, hanem arra az utazásra, amikor először tartottuk kezünkben; vagy arra a tranzitra, ahol két órát töltöttünk a világ mögött, átszállásra várva, kezünkben tejüveggel.
És olyan jó volt.
(Balla D. Károly: Tejmozi. Magvető, 2011).
-i-
Megjelent: Magyar-Hon-Lap, 2011. nov. 16.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Image may be NSFW.
Clik here to view.